A dagadt nagyfiú és az üres édességbolt

Aznap reggel egy súlyos test tökéletes elégedettséggel zuhant az ágyba. Olyan lehetett, mint egy lassított felvétel. Először egy csepp verejték érkezett meg a frissen mosott lepedőre, majd a testre izzadt póló tapadt finoman az ágyhoz ,végezetül a pólót egy teljesen kielégült, teljes test követte.

Vekker. Fekete keretes, a nagy számlapban egy kisebb kör középen, belőle Lenin arca vigyorog reggelente, amikor az óra megkattan és csörömpölni kezd. A dagadt nagyfiú a nagyapjától kapta, amikor még csak dagadt kisfiú volt. Imádta a nagyapót, aki mindig kolbásszal kínálta a nyári szünidőben, amikor náluk vakációzott. Mindig cigaretta szaga volt, csak Munkást szívott, nagyon jól állt neki, ahogy a "hosentroger" is. A vekkert azért kapta meg tőle, mert nagyapó kakaskukorékolásra kelt kora hajnalban, minden reggel. Napja a disznók etetésével kezdődött, a tyúkok ólba terelésével végződött. Nem így a dagadt nagyfiúé. Csörömpölés. Vizenyős mégis száraz kéz nyúl az óra után, kutatva a kis pöcköt a szerkezet tetején. A húsos ujjak foltot hagynak Lenin mosolyán. A vekker a Földre kerül, de nem lesz baja, ezek a régi bútordarabok már csak ilyenek. Két csöpp kis szürke szem a számlapot kutatja. Délután négy óra van. Szó mi szó fejvakarás ásítást követ, s a lábak másodpercek alatt már a WC-deszkát fogják közre. Sárga dobás után csokizás, zuhanyzást követően pedig sietős ruhaválasztás következik. Az utcára érve eszébe jut a tegnap este. Miért kellett olyan sokáig fenn maradni? De nem tehet róla, nem tudott ellenállni a csábításnak. Mindig is a CS volt a kedvence. Óóóóó a Counter Strike! Amikor jó barátja a tahó nagyfiú tegnap este megkérte arra, hogy nyomjanak egy kör CS-t, nem gondolta, hogy reggel hatig fenn fognak maradni. Hat óra nulla nulla. Nagyapó már megreggelizett, épp a disznóknak vág egy kis cukorrépát, hogy jó sok szalonna jusson a karácsonyi asztalra, onnan pedig a dagadt fiú bendőjébe. Abba a bendőbe, amely jelenleg korog. Miért kellett tegnap este az összes chipset megenni? Óóóó az a Counter Strike! A dagadt fiú szeme finoman fénylik az délutáni szmogfelhőn átfurakodó napsütésben. Mit fénylik! Csillog! Óóóóó az a Counter Strike! Soha de soha nem érez olyan hatalmat, erőt, gyönyört, mint amikor húsos ujjai a billentyűzethez érnek és virtuálisan kaszabolják az ellenfelet. Óóóóó az a Counter Strike! Ma reggel, pontban öt óra ötvennyolc perckor nagyon boldog volt. Nyert! Megverte! Legyőzte! Kiütötte! Kifingatta a barátját! 

Aznap reggel súlyos teste tökéletes elégedettséggel zuhant az ágyba. Olyan lehetett, mint egy lassított felvétel. Először egy csepp verejték érkezett meg a frissen mosott lepedőre, majd a testére izzadt póló tapadt finoman az ágyhoz , végezetül pólóját egy teljesen kielégült, teljes test követte. 

Amikor megérkezett a Gödörhöz, hogy pár régi kollégista társával találkozzon, már úgy érezte, számára semmi sem lehetetlen. A vézna nagyfiú, a tahó nagyfiú és a rocker nagyfiú már várták. Heringek. Undorító. Kicsit hányingere támadt. Hát íme ez a Kárpát medence. Divatolimpia .Kárpát fia a Kárpátia pólót kutatta. Tudta hogy abban lesz a rocker. Nem nagyon volt más pólója. Programozónak tanult, szüleiből élt, s a pénze nagy részét jófajta kannás borra pazarolta. Szürke szemek szürke póló után vadásztak, a többiek meg szürke szamarak, no nem a ködben, de végül megtaláltattak. Igazából nem is volt nehéz, hisz mindenki annyira színes volt. Hogy is van az a roma integrációt népszerűsítő kampány? Merjünk színesek lenni? Nahát itt volt minden. Roma, fekete, félvér, sárga, vörös, kék, lila minden szín mesterséges árnya. A dagadt fiú meg csak ült egy padon a szürke barátokkal. S várta mikor jön az ő kis fakó álma? Pedig azt hitte ma mindenre képes a drága. Egy lány elment, aztán jött a kettő, a csipkebokorvessző. Hát igen, ez jutott eszébe, valóban. De vajon miért? A kérdés fogas, hisz minden lány egy merő ruhatartó. Nem csak azért mert a gerelyhajítótól elkezdve a business macán át a biciklis amazonig minden lányon megtalálhatók a divatolimpia kellékei, hanem mert fenék után kutatva ez az ország olyan mint Uganda. Óóóó az a Counter Strike! Sok mindent hallani az államháztartásról, meg arról, hogy ki lop ki nem. De azért nem mehettünk tönkre így iziben.! Négy átcsézett hét még nem a világ vége. Igazuk van a nagyoknak, gondolta magában a bölcs konzekvenciát levonva. Magyarország lakossága bizony fogy el. Amióta ismerjük az adó fogalmát az csak folyamatosan nő, ezzel szemben a testtömegindex fogalmának ismeretével párhuzamosan annak csökkenése indult meg. Ki érti ezt? Csak ült, és nézte a lányokat. Szomorú volt. Annyiféle finomság: Édesbédes, Tüncibünci, Cukorfalat, Mézesmázas. Ő pedig mindeközben majd meghalt anyu jófajta házi almáspitéjéért, ami nem összekeverendő egy bizonyos Magyarországon is megtalálható Franchise hálózat meleg almás pitéjével. Eszébe jutott Lili. Amikor meglátta, tudta hogy Ő az. Vágott barna szemek, gesztenyésvöröses haj, szeplős horgas orr, cukorka hurkák a hason, amikbe belevágott az a kis piaci melegítő, amit mindig viselt a kollégiumban. Imádott vele beszélgetni, Lilit minden érdekelte, az iskola, a komolyzene, a könnyűzene, a komoly emberek, a könnyű emberek, a nehéz kaják, a könnyű kaják, és még ő is. Nem volt ez szerelem, még barátság sem, csak néha órákat beszélgettek a kollégiumi kávéautomata mellett. Olyankor a dagadt fiú mindig élvezettel nézegette Lilike kivillanó bokáján a vastag, sötét szőrszálakat, ha voltak, ha pedig nem, a helyükre flesselt. A dagadt fiú mindig ott hesszelt, ahol Lili görbe lába várta. Hiába. Egyik nap Lilike rápattant egy biciklis futárra. Így hullott darabokra a dagadt fiú álma. 

Aznap reggel súlyos teste tökéletes elégedetlenséggel zuhant az ágyba. Olyan lehetett, mint egy lassított felvétel. Először egy csepp könny érkezett meg a frissen mosott lepedőre, majd a testére izzadt póló tapadt finoman az ágyhoz , végezetül pólóját egy teljesen kielégületlen, teljes test követte.

Dörmi Dorka, a piros orrú

                                             A felsőfővárosi küldetés

                                  

                                    Egy felsőfővárosi zajos színház mélyében,

                                   ott is a színpad pöttömnyi résének végében,

                                    létezik egy csöpp ország e fenti világ alatt,

                                   ahová a tőlünk hiányzó sok jó hír ragadt.

                                   

                                  Egy budapesti út alatti párhuzam szélében,

                                   ott találod főhősünk egy mackó személyében.

                                   Némiképp más világ, miben odalenn ő lakik,

                                    mint ahol idefenn olvasóm, te éled napjaid.

                                    Együtt él ott vígan: liba tücsök csiga medve,

                                    s mint emberi élőlény, te sem vagy kirekesztve.

                                 

                                   Mesénk főhőse tehát cserfes Dörmi Dorottya,

                                   ki különösen izgatottan kel Bundipesten ma.

                                  Tegnap ugyanis azt mondta Pedagógus Rókus,

                                  aki nem csak tanárbácsi remek pszichomókus:[1]

                                                                    

-„Dorkám, te másoknak segíteni szeretsz,

Budapest Felsőfővárosba holnap te mehetsz.

Tudod, ha meg kell ölelni egy bánatos nénit,

olyankor a macifélék segítségét kérik.” 

-„De mi a baj Rókus bácsi? Kiért mit tehetek?”   

                                                

            -„Feladatod: felvidítani  Bimm Benedeket!”

   

                                       Hát erre a piros orrú[2]nagyon meglepődött:

-„Mi az mitől egy embergyerek így elkenődött?” 

-„Nem csoda, ha nem érted ezt drága kicsi kincsem,

              ilyesfajta csúfolódás itt régóta nincsen.

             Most került az iskolába, régóta várva várta,

            de a csipkelődés bizony hamar megtalálta.

             A többieknek vele egyetlen a baja,

            hogy mióta megszületett, kék minden szál haja”   

                                                            

                                                       Dorka szeme erre majdnem könnybe lábadt,

                                                       pedig ilyen szörnyűséget hallott ő már párat:

             

             -„Én ezt nem értem, itt van nekünk Falat,

             ő ugye egy ebféle s nagyon kedves alak,

            s mint barátságos kutyuska soha nem is harap,

             habár színe az osztályban csak neki sárga,

             mégis minálunk őt a macska se bántja.”

                                          

                                    Így értetlenkedett tegnap a mackóféle lányka,

ma pedig már készülődik a nagy kirándulásra.

                                   Ma reggel is meleg anyapuszi ébresztette,

                                   bár vekkert s anyut megelőzve kelt fel a kis medve.

                                    Az ágyban fekve arra gondolt indulás előtt,

                                    mi tölti meg Budapesten az éhes macibendőt.

                                     Emiatt neki már nem kell aggódnia,

a bevásárlást elvégezte szorgos édesanyja.

                                                 Hisz Dörmi mama a piacon járt péntek kora reggel,   

                                                 hogy ne egy boltban tolakodjon az embersereggel.

                                                  Mindig várja őt ott egy kendős öreg néni,

                                                 ki a zöldséget neki kedvezőbben méri.

                                                 Piros pari, répa, retek, s gyümölcsök tárháza,

                                                 így került hát sok finomság Dorka kosarába.

                                                 

                                                Reggel nemcsak Dorci, a Nap is mosolygott éppen,

                                                 nagy segítség volt aznap e barát a ház tetejében.

                                      Dörmi mama a tetőn az Ő sugarával sütött,

                                       finomat,

                                       s Nap komája melegítette a vizet is,

                                       a mosogatás alatt.

                                      (Ha érdekel, hogy süthet sütit a napocska idefenn,

                                       hogy működhet mindez varázs nélkül ridegen

                                       ha megfejted, előtted kalapom emelem

                                       de kérdezd inkább szüleid mi az a napelem.

                                     Dorka aznap elemében volt, s csak szaladt,  

                                                  mikor a ház előtti napraforgó réten vidáman áthaladt.

                                                  Kint már várta jó barátja,  Mimóza Teve,

                                                  ugyanis ez volt biciklije neve.

                                                  Felpattant tehát a szivárványos drótszamárra,

                                                  s lassan tekert vele az alsóvárosi színházba.

                                                  Ma az iskolából szabadnapot kapott,

                                                  hogy teljesítse e nemes feladatot.

                                                   Az utcájukban tudta ezt minden néni, bácsi,

                                                   sokan át is mentek hozzá,

                                                   bőszen gratulálni.

  

                                       Ma reggel Postás Peti nagyot integetett,

                                                    bringájáról ügyetlenül majd lebukfencezett.

                                                   Körülötte zsongott-bongott a sok fülemüle,

                                                   a postaládát minden reggel együtt rakják tele.

                                                    Dorka tehát tekert,

                                                   a színház felé haladva,

                                                   s egy kereszteződésnél belefutott Falatba.

                                                    A kutyafiú biciklijén, Csacsin ülve várta,

                                                     mikor ütközik a kedves kis leányba.   

                                                     Falat lesz ugyanis Dorka segítőtársasága,

                                                   abban,  hogy a Felsővilágban öt elnavigálja.[3]

                                                  A friss reggeli levegőben hajtva,

                                                  hamar megérkezett a színház elé a vidám kis banda.               

                                                  Az épület előtti téren ott csillogott a kék tó,

                                                   a tiszta,

                                                   melynek vizében aprócska halak éltek,

                                                   akik a színházi jegyszedő segédek.

                                                   Ponty Pongrác volt a mindenes főnök,

                                                   ki a biciklik felügyeletével is törődött.

                                      A főfőjegyszedő a frakkos Pingvin Pali,

                                                  kinek a színházban telnek mindennapjai.                                               

                                                 Miközben a srácainkat Pali a pódiumra vezeti,

                                                 Primadonna Pacsirta a Madárdalt énekeli.

                                                A színpadra érve igen megijednek,

                                                 nem tudják Felsőfővárosba innen hogyan érnek.  

           

-„Drága Pingvin bácsi, most mi hova lépjünk?                  

             Mikor jön egy felfele vivő izé miértünk?”                            

                                                                   

-„Dorka lányom, ilyen szó hogy izé az nincsen.

              Pattanjatok egy kis kosárba! Íme ide teremtem!”  

        

                                                    Ekkor megnyílt a föld Dorci s Falat alatt,

                                                    s hipp-hopp! a mackó egy kosárban ragadt.

                                                   Na azért nem egyedül , Falattal megosztva,

                                                    bár igencsak megijedt a pöttöm kis ebadta.

                                                    Mielőtt a jó barátok kettőt pislognának,

                                                     arra ők már bizony Felsőföldön szállnak.

                                                    Azelőtt sosem jártak ott a bundás srácok,

                                                    pedig ez a másik színház sok mindenkit látott.

                                                    Hercegnők, szép ruhás mesés királylányok,

                                                    ide hozták őket randizni grófok és királyok.

                                                    Úgy hívják, hogy Operaház és gyönyörű épület.

                                                    Dorkáéket azonban itt elfogta a rémület.

                                                    Ugyanis a fenti színen nagy volt a kavalkád,

                                                   a sok jelmezes ember csak ide-oda szaladgált.

                                      Jobb oldalt egy néni énekelt hangosan,

                                                   kívülről egy nézőtéri bácsi nézte őt,

                                                   igencsak fontosan.

                                                   Bal oldalt két fiú lépdelt szép peckesen,

                                                   a nézőtéri bácsi kiabált:”Csináljátok rendesen!”

                                                   Rókus bácsi szerint az ordítós direktor[4],

                                                    ki a színdarabot rendezi ilyenkor.

                                                   A jobb oldali néni az operaénekes,

                                                  a bal oldali srácok pedig táncművész emberek.                             

                         

            -„Kifelé a színpadról te macijelmezes!”-

                                                  

                                       -dirigált a direktor az ijedt kis kölyöknek.

           

 -„Ki a kutya ruhás?Az se kell, el innen!”

                                

                                              S a színpadról Falat is finoman kilibben.

                                        

                                       Megállnak a függöny mögött,

                                                    egy táncos rajtuk nagyot lökött.

                                                   Falatnak megsérült a lába,

                                                    ekkor megböki őket egy ifjú leányka.

            -„Drága Falat, csakhogy ide értetek,                       

             már mindent tűvé tettem értetek!

             Remélem barátom a lábad  jól van!

             Dorka, ülj le te is e kis sarokban!”

                                                                      

                                                   A bocs és kutyus ekkor megretten ,                                   

                                                  nem tudják bízhatnak e Eszterben.

                                                  Ugyanis olvasóm ami azt illeti,

                                                   ezt a leányt közülünk senki sem ismeri.

                                                   Rejtély hogy e lányka miként került ide,

                                                  s honnan tudja nevük magától izibe.

                                  

            -„Barátaim! Eszter vagyok. Segíteni jöttem.  

             Nem kell  megszeppenni ily nagyon előttem.

             Látom Dorka szemed segítségért kutat,

             hogy merre kell kijutni, mutatom az utat.

             Ha az utcán vagytok, arra figyeljetek,

             idefenn nem sokan látnak meg titeket.

             Az emberek itt amúgy sem néznek egymásra,

            sőt kevesen figyelnek a város látványára.

            Ráadásul sok lesz az olyan aprócska részlet,

             amit csak ti vesztek észre,

             ha mindent jól megnéztek.”

                                       

                                                       A lány hamar kézen fogta őket,

                                                       a kis ijedt félelemtől remegőket.

                                                        Útjuk kifelé egy mesés csigalépcsőn vezetett,

                                                       ez nemcsak felfelé előre is tekeredett.

                                                       Néha-néha szembeperdült egy-egy színházi néni-bácsi,

                                                        a színes forgatagban biz volt mit nézni meg látni.

                                                       Az egyik táncosfiúnak egy  jelmezcsigaház volt a popsiján

                                                       egy író bácsi Szentivánéji álom[5] című darabjának nyomán.

                                                       Így csigázott a csigaházas fiú a csigalépcsőn,

                                                        ügyetlenül majd átesett egy tüllszoknyás nőn.

                                                        Senkinek sem tűnt fel az állatok bundája,

                                                        azt hitték egy darab jól szabott ruhája.

                                                  

                                                       Végül csak-csak kiértek az Operaházból

                                                       és felocsúdtak a tátott szájjal ámulásból

                                                       Örömmel pillantották meg a kerek Napot,

                                                       ami idefenn is ugyanúgy ragyogott.

                                                       A lány az épület előtt elengedte a szorító mancsokat,

                                                       s óriás öleléssel útjukra engedte a jó barátokat.

                                                      Fent télen nincs korizás a színházi tavon,

                                                      ami Pesten helyettesíti úgy hívják beton.

                                                      Erre finoman rálépnek a picinyke lábak,

                                                      közben az úttestről furcsa szag árad.

                                                      Egymás után sorakoznak a füstokádó szörnyek,

                                                      bennük az emberek mint rabok ülnek.

                                                      Ezt a fura fémsárkányt úgy hívják autó,

                                                      ami a büdöst csinálja az a kipufogó.

                                                      A sofőröket majmok próbálják kiráncigálni,

                                                      akiket a fenti lények nem képesek látni.

                                                      Dorka a járdáról int Maki Matyinak,

                                                      ki odaugrik s szünetet ad fáradt majmainak.                                               

             “Csókolom, jó reggelt kedves Maki  bácsi!

            Lentről jövünk s szeretnénk egy fiút megtalálni.

            Kék a haja, nagyon okos, angyalföldön lakik,

            a suli végeztével egy lépcsőn szomorkodik.”

                                                     Falat a kézzel fonott uzsonnás kosárba nyúl,

                                         miből kiugrik, majd elinal egy hófehér nyúl.

“Tessék bácsi itt egy fénykép,

lakhelyéhez nincsen térkép.

Ennyiből kell rátalálnunk,

vidámságra rádumálnunk.”

“Bocsánat medvebocs, sajnálom Falat

  nem mehetek veletek, sok dolgom akad.

  De ha ezen úton szépen végigmentek,

  mit Andrássy gróf nevén neveznek.

 Annak a végében, ott a Hősök terén,

 újabb segítséget ad bájos Timi tehén.”

(Folyt köv.....)

---

[1]              Pszichomókus:olyan bácsi aki a mókus s foglalkozását tekintve pszichológus.

[2]           Merthogy mindig az volt neki.Vízfestékkel a könyvrajzoló azaz Szilvi néni festette ki.

[3]              Iránytű rajz

[4]              Rendező bácsi, aki a színházi darabokat csinálja

[5]              William Shakespeare:Szentivánéji álom