A felsőfővárosi küldetés
Egy
felsőfővárosi zajos színház mélyében,
ott is a
színpad pöttömnyi résének végében,
létezik egy
csöpp ország e fenti világ alatt,
ahová a
tőlünk hiányzó sok jó hír ragadt.
Egy budapesti
út alatti párhuzam szélében,
ott találod
főhősünk egy mackó személyében.
Némiképp más
világ, miben odalenn ő lakik,
mint ahol
idefenn olvasóm, te éled napjaid.
Együtt él
ott vígan: liba tücsök csiga medve,
s mint
emberi élőlény, te sem vagy kirekesztve.
Mesénk
főhőse tehát cserfes Dörmi Dorottya,
ki különösen
izgatottan kel Bundipesten ma.
Tegnap
ugyanis azt mondta Pedagógus Rókus,
aki nem csak
tanárbácsi remek pszichomókus:[1]
-„Dorkám, te másoknak
segíteni szeretsz,
Budapest
Felsőfővárosba holnap te mehetsz.
Tudod, ha meg kell
ölelni egy bánatos nénit,
olyankor a macifélék
segítségét kérik.”
-„De mi a baj Rókus
bácsi? Kiért mit tehetek?”
-„Feladatod: felvidítani Bimm Benedeket!”
Hát erre
a piros orrú[2]nagyon
meglepődött:
-„Mi az mitől egy
embergyerek így elkenődött?”
-„Nem csoda, ha nem
érted ezt drága kicsi kincsem,
ilyesfajta csúfolódás
itt régóta nincsen.
Most került az iskolába,
régóta várva várta,
de a csipkelődés bizony
hamar megtalálta.
A többieknek vele
egyetlen a baja,
hogy mióta megszületett,
kék minden szál haja”
Dorka szeme erre majdnem könnybe lábadt,
pedig ilyen szörnyűséget hallott ő már párat:
-„Én ezt nem értem, itt
van nekünk Falat,
ő ugye egy ebféle s
nagyon kedves alak,
s mint barátságos
kutyuska soha nem is harap,
habár színe az
osztályban csak neki sárga,
mégis minálunk őt a
macska se bántja.”
Így
értetlenkedett tegnap a mackóféle lányka,
ma pedig már készülődik a nagy kirándulásra.
Ma reggel is
meleg anyapuszi ébresztette,
bár vekkert
s anyut megelőzve kelt fel a kis medve.
Az ágyban
fekve arra gondolt indulás előtt,
mi
tölti meg Budapesten az éhes macibendőt.
Emiatt
neki már nem kell aggódnia,
a bevásárlást elvégezte szorgos édesanyja.
Hisz Dörmi mama a piacon járt péntek kora reggel,
hogy ne egy boltban tolakodjon az embersereggel.
Mindig várja őt ott egy kendős öreg néni,
ki a zöldséget neki kedvezőbben
méri.
Piros pari, répa, retek, s gyümölcsök tárháza,
így került hát sok finomság Dorka kosarába.
Reggel nemcsak Dorci, a Nap is mosolygott éppen,
nagy segítség volt aznap e barát a ház tetejében.
Dörmi
mama a tetőn az Ő sugarával sütött,
finomat,
s Nap
komája melegítette a vizet is,
a mosogatás alatt.
(Ha
érdekel, hogy süthet sütit a napocska idefenn,
hogy
működhet mindez varázs nélkül ridegen
ha
megfejted, előtted kalapom emelem
de
kérdezd inkább szüleid mi az a napelem.
Dorka
aznap elemében volt, s csak szaladt,
mikor a ház előtti napraforgó réten vidáman áthaladt.
Kint már
várta jó barátja, Mimóza Teve,
ugyanis ez volt biciklije neve.
Felpattant tehát a szivárványos drótszamárra,
s
lassan tekert vele az alsóvárosi színházba.
Ma az iskolából szabadnapot kapott,
hogy teljesítse e nemes feladatot.
Az utcájukban tudta ezt minden néni, bácsi,
sokan át is mentek hozzá,
bőszen gratulálni.
Ma reggel Postás Peti nagyot integetett,
bringájáról ügyetlenül majd
lebukfencezett.
Körülötte zsongott-bongott a sok fülemüle,
a postaládát minden reggel együtt rakják tele.
Dorka tehát tekert,
a színház felé
haladva,
s egy kereszteződésnél belefutott Falatba.
A kutyafiú biciklijén, Csacsin ülve
várta,
mikor
ütközik a kedves kis leányba.
Falat lesz ugyanis Dorka segítőtársasága,
abban, hogy a Felsővilágban öt
elnavigálja.[3]
A friss reggeli levegőben hajtva,
hamar megérkezett a színház elé a vidám kis banda.
Az
épület előtti téren ott csillogott a kék tó,
a tiszta,
melynek vizében aprócska halak éltek,
akik a
színházi jegyszedő segédek.
Ponty Pongrác volt a mindenes főnök,
ki a biciklik felügyeletével is törődött.
A
főfőjegyszedő a frakkos Pingvin Pali,
kinek a színházban telnek mindennapjai.
Miközben a srácainkat Pali a pódiumra vezeti,
Primadonna Pacsirta a Madárdalt énekeli.
A
színpadra érve igen megijednek,
nem tudják Felsőfővárosba innen hogyan érnek.
-„Drága Pingvin bácsi,
most mi hova lépjünk?
Mikor jön egy felfele
vivő izé miértünk?”
-„Dorka lányom, ilyen
szó hogy izé az nincsen.
Pattanjatok egy kis
kosárba! Íme ide teremtem!”
Ekkor
megnyílt a föld Dorci s Falat alatt,
s hipp-hopp! a mackó egy kosárban ragadt.
Na azért nem egyedül , Falattal megosztva,
bár igencsak megijedt a pöttöm kis ebadta.
Mielőtt a jó barátok kettőt pislognának,
arra ők már bizony Felsőföldön szállnak.
Azelőtt sosem jártak ott a
bundás srácok,
pedig ez a másik színház sok mindenkit látott.
Hercegnők, szép ruhás mesés királylányok,
ide hozták őket randizni grófok és királyok.
Úgy hívják, hogy Operaház és
gyönyörű épület.
Dorkáéket azonban itt elfogta a
rémület.
Ugyanis a fenti színen nagy volt a kavalkád,
a sok jelmezes ember csak ide-oda szaladgált.
Jobb oldalt egy néni énekelt
hangosan,
kívülről egy nézőtéri bácsi nézte őt,
igencsak fontosan.
Bal oldalt két fiú lépdelt szép peckesen,
a nézőtéri bácsi kiabált:”Csináljátok rendesen!”
Rókus bácsi szerint az ordítós direktor[4],
ki a színdarabot rendezi ilyenkor.
A jobb oldali néni az operaénekes,
a bal oldali srácok pedig táncművész emberek.
-„Kifelé a színpadról te
macijelmezes!”-
-dirigált
a direktor az ijedt kis kölyöknek.
-„Ki a kutya ruhás?Az se kell, el innen!”
S
a színpadról Falat is finoman kilibben.
Megállnak
a függöny mögött,
egy táncos rajtuk nagyot lökött.
Falatnak megsérült a
lába,
ekkor megböki őket egy ifjú
leányka.
-„Drága Falat, csakhogy
ide értetek,
már mindent tűvé tettem
értetek!
Remélem barátom a
lábad jól van!
Dorka, ülj le te is e
kis sarokban!”
A bocs és kutyus ekkor megretten ,
nem tudják bízhatnak e Eszterben.
Ugyanis olvasóm ami azt illeti,
ezt a leányt közülünk senki sem
ismeri.
Rejtély hogy e lányka miként került ide,
s honnan tudja nevük magától izibe.
-„Barátaim! Eszter
vagyok. Segíteni jöttem.
Nem kell megszeppenni ily nagyon előttem.
Látom Dorka szemed
segítségért kutat,
hogy merre kell kijutni,
mutatom az utat.
Ha az utcán vagytok,
arra figyeljetek,
idefenn nem sokan látnak
meg titeket.
Az emberek itt amúgy sem
néznek egymásra,
sőt kevesen figyelnek a
város látványára.
Ráadásul sok lesz az
olyan aprócska részlet,
amit csak ti vesztek észre,
ha mindent jól
megnéztek.”
A lány hamar kézen fogta őket,
a kis ijedt félelemtől remegőket.
Útjuk kifelé egy mesés csigalépcsőn vezetett,
ez nemcsak felfelé előre is tekeredett.
Néha-néha
szembeperdült egy-egy színházi néni-bácsi,
a színes forgatagban biz volt mit nézni meg látni.
Az egyik táncosfiúnak egy
jelmezcsigaház volt a popsiján
egy író bácsi Szentivánéji álom[5] című darabjának
nyomán.
Így csigázott a csigaházas fiú a csigalépcsőn,
ügyetlenül majd átesett egy tüllszoknyás nőn.
Senkinek sem tűnt fel az állatok bundája,
azt hitték egy darab jól
szabott ruhája.
Végül csak-csak kiértek az Operaházból
és felocsúdtak a
tátott szájjal ámulásból
Örömmel pillantották meg a kerek Napot,
ami idefenn is ugyanúgy ragyogott.
A
lány az épület előtt elengedte a szorító mancsokat,
s óriás öleléssel útjukra engedte a jó barátokat.
Fent télen nincs korizás a színházi tavon,
ami Pesten helyettesíti úgy hívják beton.
Erre finoman rálépnek a
picinyke lábak,
közben az úttestről furcsa szag árad.
Egymás után sorakoznak a füstokádó szörnyek,
bennük az
emberek mint rabok ülnek.
Ezt a fura fémsárkányt úgy hívják autó,
ami a büdöst csinálja az a kipufogó.
A sofőröket majmok próbálják
kiráncigálni,
akiket a fenti lények nem képesek látni.
Dorka a járdáról int Maki Matyinak,
ki odaugrik s szünetet ad fáradt majmainak.
“Csókolom, jó reggelt kedves
Maki bácsi!
Lentről jövünk s szeretnénk egy
fiút megtalálni.
Kék a haja, nagyon okos,
angyalföldön lakik,
a suli végeztével egy lépcsőn
szomorkodik.”
Falat a kézzel fonott uzsonnás kosárba nyúl,
miből
kiugrik, majd elinal egy hófehér nyúl.
“Tessék bácsi itt egy fénykép,
lakhelyéhez nincsen térkép.
Ennyiből kell rátalálnunk,
vidámságra rádumálnunk.”
“Bocsánat medvebocs, sajnálom Falat
nem
mehetek veletek, sok dolgom akad.
De
ha ezen úton szépen végigmentek,
mit
Andrássy gróf nevén neveznek.
Annak
a végében, ott a Hősök terén,
újabb
segítséget ad bájos Timi tehén.”
(Folyt köv.....)
