A dagadt nagyfiú és az üres édességbolt

Aznap reggel egy súlyos test tökéletes elégedettséggel zuhant az ágyba. Olyan lehetett, mint egy lassított felvétel. Először egy csepp verejték érkezett meg a frissen mosott lepedőre, majd a testre izzadt póló tapadt finoman az ágyhoz ,végezetül a pólót egy teljesen kielégült, teljes test követte.

Vekker. Fekete keretes, a nagy számlapban egy kisebb kör középen, belőle Lenin arca vigyorog reggelente, amikor az óra megkattan és csörömpölni kezd. A dagadt nagyfiú a nagyapjától kapta, amikor még csak dagadt kisfiú volt. Imádta a nagyapót, aki mindig kolbásszal kínálta a nyári szünidőben, amikor náluk vakációzott. Mindig cigaretta szaga volt, csak Munkást szívott, nagyon jól állt neki, ahogy a "hosentroger" is. A vekkert azért kapta meg tőle, mert nagyapó kakaskukorékolásra kelt kora hajnalban, minden reggel. Napja a disznók etetésével kezdődött, a tyúkok ólba terelésével végződött. Nem így a dagadt nagyfiúé. Csörömpölés. Vizenyős mégis száraz kéz nyúl az óra után, kutatva a kis pöcköt a szerkezet tetején. A húsos ujjak foltot hagynak Lenin mosolyán. A vekker a Földre kerül, de nem lesz baja, ezek a régi bútordarabok már csak ilyenek. Két csöpp kis szürke szem a számlapot kutatja. Délután négy óra van. Szó mi szó fejvakarás ásítást követ, s a lábak másodpercek alatt már a WC-deszkát fogják közre. Sárga dobás után csokizás, zuhanyzást követően pedig sietős ruhaválasztás következik. Az utcára érve eszébe jut a tegnap este. Miért kellett olyan sokáig fenn maradni? De nem tehet róla, nem tudott ellenállni a csábításnak. Mindig is a CS volt a kedvence. Óóóóó a Counter Strike! Amikor jó barátja a tahó nagyfiú tegnap este megkérte arra, hogy nyomjanak egy kör CS-t, nem gondolta, hogy reggel hatig fenn fognak maradni. Hat óra nulla nulla. Nagyapó már megreggelizett, épp a disznóknak vág egy kis cukorrépát, hogy jó sok szalonna jusson a karácsonyi asztalra, onnan pedig a dagadt fiú bendőjébe. Abba a bendőbe, amely jelenleg korog. Miért kellett tegnap este az összes chipset megenni? Óóóó az a Counter Strike! A dagadt fiú szeme finoman fénylik az délutáni szmogfelhőn átfurakodó napsütésben. Mit fénylik! Csillog! Óóóóó az a Counter Strike! Soha de soha nem érez olyan hatalmat, erőt, gyönyört, mint amikor húsos ujjai a billentyűzethez érnek és virtuálisan kaszabolják az ellenfelet. Óóóóó az a Counter Strike! Ma reggel, pontban öt óra ötvennyolc perckor nagyon boldog volt. Nyert! Megverte! Legyőzte! Kiütötte! Kifingatta a barátját! 

Aznap reggel súlyos teste tökéletes elégedettséggel zuhant az ágyba. Olyan lehetett, mint egy lassított felvétel. Először egy csepp verejték érkezett meg a frissen mosott lepedőre, majd a testére izzadt póló tapadt finoman az ágyhoz , végezetül pólóját egy teljesen kielégült, teljes test követte. 

Amikor megérkezett a Gödörhöz, hogy pár régi kollégista társával találkozzon, már úgy érezte, számára semmi sem lehetetlen. A vézna nagyfiú, a tahó nagyfiú és a rocker nagyfiú már várták. Heringek. Undorító. Kicsit hányingere támadt. Hát íme ez a Kárpát medence. Divatolimpia .Kárpát fia a Kárpátia pólót kutatta. Tudta hogy abban lesz a rocker. Nem nagyon volt más pólója. Programozónak tanult, szüleiből élt, s a pénze nagy részét jófajta kannás borra pazarolta. Szürke szemek szürke póló után vadásztak, a többiek meg szürke szamarak, no nem a ködben, de végül megtaláltattak. Igazából nem is volt nehéz, hisz mindenki annyira színes volt. Hogy is van az a roma integrációt népszerűsítő kampány? Merjünk színesek lenni? Nahát itt volt minden. Roma, fekete, félvér, sárga, vörös, kék, lila minden szín mesterséges árnya. A dagadt fiú meg csak ült egy padon a szürke barátokkal. S várta mikor jön az ő kis fakó álma? Pedig azt hitte ma mindenre képes a drága. Egy lány elment, aztán jött a kettő, a csipkebokorvessző. Hát igen, ez jutott eszébe, valóban. De vajon miért? A kérdés fogas, hisz minden lány egy merő ruhatartó. Nem csak azért mert a gerelyhajítótól elkezdve a business macán át a biciklis amazonig minden lányon megtalálhatók a divatolimpia kellékei, hanem mert fenék után kutatva ez az ország olyan mint Uganda. Óóóó az a Counter Strike! Sok mindent hallani az államháztartásról, meg arról, hogy ki lop ki nem. De azért nem mehettünk tönkre így iziben.! Négy átcsézett hét még nem a világ vége. Igazuk van a nagyoknak, gondolta magában a bölcs konzekvenciát levonva. Magyarország lakossága bizony fogy el. Amióta ismerjük az adó fogalmát az csak folyamatosan nő, ezzel szemben a testtömegindex fogalmának ismeretével párhuzamosan annak csökkenése indult meg. Ki érti ezt? Csak ült, és nézte a lányokat. Szomorú volt. Annyiféle finomság: Édesbédes, Tüncibünci, Cukorfalat, Mézesmázas. Ő pedig mindeközben majd meghalt anyu jófajta házi almáspitéjéért, ami nem összekeverendő egy bizonyos Magyarországon is megtalálható Franchise hálózat meleg almás pitéjével. Eszébe jutott Lili. Amikor meglátta, tudta hogy Ő az. Vágott barna szemek, gesztenyésvöröses haj, szeplős horgas orr, cukorka hurkák a hason, amikbe belevágott az a kis piaci melegítő, amit mindig viselt a kollégiumban. Imádott vele beszélgetni, Lilit minden érdekelte, az iskola, a komolyzene, a könnyűzene, a komoly emberek, a könnyű emberek, a nehéz kaják, a könnyű kaják, és még ő is. Nem volt ez szerelem, még barátság sem, csak néha órákat beszélgettek a kollégiumi kávéautomata mellett. Olyankor a dagadt fiú mindig élvezettel nézegette Lilike kivillanó bokáján a vastag, sötét szőrszálakat, ha voltak, ha pedig nem, a helyükre flesselt. A dagadt fiú mindig ott hesszelt, ahol Lili görbe lába várta. Hiába. Egyik nap Lilike rápattant egy biciklis futárra. Így hullott darabokra a dagadt fiú álma. 

Aznap reggel súlyos teste tökéletes elégedetlenséggel zuhant az ágyba. Olyan lehetett, mint egy lassított felvétel. Először egy csepp könny érkezett meg a frissen mosott lepedőre, majd a testére izzadt póló tapadt finoman az ágyhoz , végezetül pólóját egy teljesen kielégületlen, teljes test követte.